Kiv�telesen este �rek haza a munk�mb�l, pedig �ltal�ban m�r �t ut�n otthon vagyok, de most csak nyolc �ra k�r�l siker�l haza�rnem. F�radtan caplatok f�l a harmadikra, ahol lakok. N�ha elgondolkozok, hogy mi�rt kellett nekem a harmadikra k�lt�zn�m, de ekkor mindig eszembe jut az, ahogyan a p�rom meggy�z�tt, hogy ide k�lt�zz�nk…

Amint bel�pek a lak�sba, egy mosolyg�s Reit�val tal�lom szembe magamat.

- Elh�z�dott a tan�ri megbesz�l�s? – k�rdezi, mik�zben l�gyan megcs�kol.

- Igen, sajnos. El�bb nem tudtam szabadulni.

- Gondoltam, �gy csin�ltam neked vacsor�t.

- Im�dlak, Rei.

� csak elmosolyodik, majd megfogja a kezemet, �s beh�z a konyh�ba, ahol �n azonnal r�vetem magam az �telre, s szinte azonnal elpuszt�tom az eg�szet.

- Tudod, arra gondoltam, Uruha, hogy folytathatn�nk azt, amit reggel elkezdt�nk – massz�rozza v�llaimat. F�ln�zek r�, mire � kihaszn�lja az alkalmat, �s megcs�kol. Visszacs�kolok, �s m�r egy cs�ppet sem �rzem magam f�radtnak, amint meg�rzem kutakod� kezeit, amik egyre lejjebb �s lejjebb kalandoznak testemen.

Az esti program innent�l kezdve v�glegesen is eld�lt. Pihenni nem fogunk, vagy csak nagyon keveset…

M�snap reggel, szok�s szerint, m�r megint majdnem elk�sek. Magamra kapkodom ruh�imat, �s m�r indulok is be a suliba. Amint be�rek, f�lkapom a k�nyveket, s m�r rohanok is �r�t tartani.

- J� reggelt – pakolok le az asztalra, majd k�rbep�szt�zok a termen. – Ayame-san, k�rlek, mond el nek�nk, hogy mivel foglalkoztunk a m�lt �r�n.

A l�ny azonnal f�l�ll, s mindent elmond nagyvonalakban, amir�l az el�z� �r�n sz� volt.

A 45 perc hamar eltelik. M�r az �n kis tan�ri szob�mban �l�k, �s k�sz�l�k a k�vetkez� �r�mra, mikor is megj�n az �j irodalom tan�r, akivel egy tan�rin kell osztoznom. M�r �pp k�sz�nten�m �t ill�en, de amint megl�tom, hogy ki is �, m�g leveg�t venni is elfelejtek.

Ha ez egy �lom, akkor �n napsz�r�st kaptam, pedig nem is voltam a napokban napozni.

Hi�ba rem�nykedek, hogy ez nem a val�s�g, mert bizony ez az, nagyon is.

A torkom ki van sz�radva, �s besz�lni nem tudok. Csak �l�k a sz�kemben t�tott sz�jjal. Nem akarom elhinni, hogy t�nyleg itt van.

- Nem ilyen fogadtat�sra sz�m�tottam, de t�led eln�zem – mondja, �s r�m mosolyog azzal a gy�ny�r� mosoly�val, amit�l mindig is megdobbant a sz�vem.

- Mit keresel itt, Aoi? – pr�selem ki magamb�l nagy nehezen a szavakat.

- Ide helyeztek �t, �s mostant�l itt fogok tan�tani.

- �rtem… - em�sztem a mondat�t. Le�l az asztal�hoz, kipakolja a dolgait, majd �tn�zi az �rarendj�t. Ez megy �r�kig. �l a sz�ken, s a dolgai k�z�tt matat. V�g�l fel�m fordul, �gy belen�zhetek barna szemeibe, amik m�g mindig ugyanolyan sz�pek, mint r�gen.

Nagyot s�hajtok, majd f�lh�zom szem�vegemet, �s neki�llok kijav�tani a dolgozatokat. Egy id� ut�n azt veszem �szre, hogy Aoi itt �ll el�ttem.

- �hm… Miben lehetek seg�ts�gedre?

- Kellene az egyik Sz�pirodalmi gy�jtem�ny. Mivel m�g nem tudom, hogy mi merre van, seg�ten�l nekem?

- Persze.

F�l�llok a sz�kb�l, �s utamat az egyik ajt�hoz veszem, ami egy kisebb rakt�rba vezet, ami tele van k�nyvekkel. F�lkapcsolom a villanyt, majd megkeresem a megfelel�t. Egy �t perc keresg�l�s ut�n r�akadok.

- Tess�k, itt van. Ha kell m�g valami, akkor itt megtal�lod.

Odaadom neki a keresett t�rgyat, �s m�r l�pn�k is ki az ajt�n, de � visszar�nt.

- Mi az? – k�rdezem t�le. Megpr�b�lok h�tr�lni, de nem sok�ig tudok, mert az ajt� ott van m�g�ttem, � pedig egyre k�zelebb j�n hozz�m, �s a v�g�n eg�sz test�vel hozz�m simul. Hirtelen s�t�t lesz, �n pedig kezemmel a villanykapcsol� ut�n kutatok, hogy �jra vil�gos legyen. De miel�tt f�lkapcsolhatn�m a l�mp�t, Aoi megfogja a kezemet.

- Mit csin�lsz?

- Visszaszerzem, ami az eny�m.

Ajkaival fel�m k�zel�t, de �n elford�tom a fejemet, �gy csak arcomra tud puszit adni.

- Aoi, nekem van bar�tom.

- T�l �tl�tsz� vagy, Uruha. Ilyen k�nnyen nem r�zol le engem.

Sz�l�sra nyitom a sz�mat, de � kihaszn�lva a helyzetet megcs�kol. Eleinte megpr�b�lok ellen�llni, de ez nem siker�l, �gy v�g�l megad�an cs�kolok vissza neki. Egyre szenved�lyesebben faljuk egym�s ajkait. Kezeimmel haj�ba t�rok, m�g � kez�t becs�sztatja ingem al�, �s csupasz b�r�met kezdi simogatni. �gy�k�t nekem d�rg�li, �gy beleny�g�k a cs�kunkba. Egy p�r m�sodpercre elv�lunk egym�st�l, hogy leveg�t vegy�nk, de amint ez megt�rt�nt, �jra egym�s sz�j�t t�rk�pezz�k f�l. Cs�kunknak egy hang vet v�get. Ijedten v�lok el Aoit�l, �s csak ekkor tudatosodik bennem, hogy mit is csin�ltunk. Gyorsan rendezem ruh�imat, majd kil�pek az ajt�n.

- Reita, h�t te? – k�rdezem meglepetten.

- Siker�lt elszabadulnom a munk�b�l, �s arra gondoltam, hogy megl�togatlak – k�szik egy sunyi vigyor az arc�ra, amib�l lesz�r�m, hogy nem vir�got szedni j�tt…

Arc�r�l viszont azonnal lefagy a vigyor, amint megl�tja m�g�ttem kil�pni Aoit.

- Ez meg ki?

- Oh, � az �j tan�r, Shiroyama Yuu. � pedig Suzuki Akira.

- �rvendek – mosolyog r� Aoi, de az � arc�r�l is azonnal elt�nik a mosoly, mikor Reita egy apr� cs�kot ad a sz�mra.

- Nem tudsz elszabadulni egy kicsit?

- Sajnos nem. F�l �r�n bel�l kezd�dik a k�vetkez� �r�m.

- Haj… Na, sebaj. Majd este bep�toljuk a dolgokat – vigyorog r�m, majd ad egy cs�kot, amit hossz�ra ny�jtunk el. – Akkor este. Szia, Uruha.

- Rendben. Szia, Rei.

Amint elmegy, egy nagyot s�hajtok. Az ablakhoz s�t�lok, ahol kicsit arr�bb h�zom a f�gg�nyt, �s kifel� kezdek b�mulni.

- Ez meg ki volt? – szegezi nekem a k�rd�st.

- A bar�tom. �n mondtam neked, hogy van.

Fel� fordulok, �s m�lyen a szem�be n�zek. L�tom rajta a meglep�d�tts�get, de � nem hitt nekem.

A napom tov�bbi r�sze gondolkoz�ssal telik. Alig tudom kiverni a fejemb�l �t, r�ad�sul az sem seg�t, hogy k�z�lik velem, hogy p�r nap m�lva �n leszek az egyik k�s�r�tan�r egy n�gynapos kir�ndul�son, a m�sik pedig Aoi… Mondanom sem kell, hogy marh�ra �r�l�k neki.

Amint haza�rek, Reita let�mad, �s szerintem kital�lhat�, hogy j�l megdolgozott az este, de a gondolataimat �gy se tudta el�zni, tal�n csak egy kis id�re…

A kir�ndul�s napja egyre k�zeledik, �s m�r csak azt veszem �szre, hogy a hotel recepci�j�n�l �llunk, ahol a recepci�s csaj a legd�h�sebb �nemmel ismerkedhet meg.

- Mi az, hogy csak egy szob�t tudnak adni, r�ad�sul egy francia�gyas szob�t? – akadok ki teljesen.

- Sajn�lom, uram, de m�r csak ez az egyetlen egy szob�nk szabad – mondja megszeppenve a csaj.

- Semmi gond. M�r volt egy-k�t ilyen alkalom, hogy Uruh�val egy szob�ba ker�lt�nk, �gyhogy j� lesz az a szoba, igaz? – n�z r�m mosolyogva, mire �n csak fintorogva otthagyom, s megindulok a lift fel�.  F�ltrappolok a szob�ba, �s v�rom, hogy f�lj�jj�n a kulccsal egy�tt, mert m�r szeretn�k lepakolni. Amint ez megt�rt�nik, a v�rosban k�rben�z�nk, lemegy�nk a tengerpartra, �s megbesz�lj�k, hogy holnap elmegy�nk az erd�be t�r�zni.

A f�rd�szob�t �n t�madom be el�sz�r. Gyorsan lezuhanyozok, ami nem siker�lt olyan gyorsra, de Aoi m�r megszokta, majd f�lh�zok egy als�gaty�t �s egy p�l�t, s �gy l�pek ki a szob�nkba.

- Mehetsz – sz�lok oda neki, mire � csak b�lint, majd meg is indul f�rdeni. Levet�d�k az �gyra, h�tamat a falnak t�masztom, �s �gy pr�b�lok meg gondolkodni. Nem sok�ig tudom csin�lni eme tev�kenys�get, mert a mag�nszf�r�mba betolakodott egy Shiroyama Yuu nevezet� egy�n.

- Mi az?

- Mi a baj?

- Baj? Honnan veszed, hogy van?

- Ugyan m�r, Ruru, n�lam jobban senki se ismer, �gyhogy mond csak el, hogy mi b�nt.

- Semmi csak…

- Csak?

- Mi�rt kellett felforgatnod az �letemet?

- Ezt meg hogy �rted?

- Tudod te azt nagyon j�l. Annyira j� volt a kapcsolatom Reit�val, miel�tt te megjelent�l volna. Most meg… Most meg… - halkul el a hangom, �s n�zek bele szem�be, amik furcs�n csillognak. K�zel hajol hozz�m, majd ajkainkat �sszetapasztja. – Aoi, ne… - szakadok el t�le, de � nem reag�l semmit sem k�r�semre, csak �jra megcs�kol. Nem vagyok k�pes ellen�llni neki. Most j�ttem m�g csak r�, hogy m�g mindig szeretem �t, pedig m�r t�bb �ve, hogy mi szak�tottunk. Nem is tudom, hogy szak�tottunk-e mi egy�ltal�n, mert � csak �gy lel�pet az egyetemr�l, �s otthagyott engem. De �gy n�z ki, hogy az ir�nta �rzett szerelmemet elfelejteni nem tudtam.

Sz�mr�l nyakamra t�r �t, �s nyakam hajlat�ba m�lyen belecs�kol. �gy n�z ki, hogy eml�kszik, hogy ez az egyik gyengepontom. Kezeimmel �tkarolom nyak�t, �s hagyom, hogy feleleven�ts�k a r�gi eml�keket, s hogy az est�t csod�latos szeretkez�ssel t�lts�k.

Reggel, amikor kinyitom a szememet, arcomra egy mosoly k�szik, ahogy Aoi arc�ra pillantok. Kisim�tok egy tincset bel�le, �s �gy n�zem �t, ahogyan nyugodtan alszik, mik�zben engem �lel.

Ebben a pillanatban olyan boldognak �rzem magamat, mint soha. Itt van mellettem, �s ez nekem �pp el�g. De mint minden, ez sem tart �r�kk�. Aoi arc�nak elemz�s�b�l telefonom cs�rg�se z�kkent ki. Azonnal f�lveszem, hogy Aoi f�l ne �bredjen r�. A kijelz�t sem n�zem meg, �gy fogalmam sincs, hogy ki h�v.

- V�gre, hogy felvetted!

- Reita?

- Szerinted m�gis ki? H�t persze, hogy �n.

- Valami gond van? – k�rdezem t�le, mik�zben kim�szok Aoi �lel� karjai k�z�l, �s magamra kapva egy yukat�t a f�rd�be megyek.

- Mi�rt nem vetted f�l tegnap este a telefont? Vagy ezerszer h�vtalak!

- Bocsi, csak nagyon belemer�lt�nk Aoival a helyi k�lt�k verseinek elemz�s�be, �gy is �jf�l ut�n fek�dt�nk le aludni.

- �s nem hallottad a telefont?

- Lehet, hogy le volt n�m�tva – pr�b�lom kiv�gni magamat valahogy.

- Hm…

Ennyi volt a v�lasza, �s mivel ismerem �t, �gy tudom, hogy nem hisz nekem, amit meg is �rtek, mivel van oka r�.

- Tudod, hogy szeretlek.

- Igen, tudom, �s �n is szeretlek t�ged. M�r alig v�rom, hogy haza�rj.

L�tnom sem kell, hogy tudjam, hogy ajkain egy perverz vigyor ter�l sz�t. Besz�lget�nk m�g egy keveset telefonon, majd egy nagy s�hajt�s k�zepette lerakom. Gondolkodnom kell. Nem tudom, hogy mi t�v� legyek.

Megengedem a zuhanyt, �gy tudok valamicsk�t gondolkozni. De ak�rmit is gondolok ki, a v�g�n valakit mindig megb�ntok. Vagy Aoit, vagy Reit�t.

Miut�n v�gzek a f�rd�ssel, �s f�l�lt�z�k, neki�llok felkelteni �lomszusz�k szobat�rsamat.

- Hmm… Hagyj�l, aludni akarok!

- M�r pedig nem fogsz, nemsok�ra indulunk megn�zni a k�rny�ken l�v� tavakat, �gyhogy kellj�l!

Otthagyom a dr�g�t, �s elmegyek fogat mosni. Amint v�gezek azzal, elrakom a fogkef�met, kif�s�l�m a hajamat, k�zben eld�nt�m magamban, hogy megpr�b�lok Aoit�l min�l t�volabb ker�lni. Szeretem Reit�t, �gy nem akarom kock�ra tenni a kapcsolatunkat, de lehet, hogy megtenn�m, ha nem lenne bennem f�lelem. F�lelem att�l, hogy Aoi �jra elhagy. Magamra hagy megint, �s �n azt nem b�rn�m ki. Egyszer�en nem tudn�m elviselni, hogy megint magamra maradok, �s � m�r nincs mellettem.

Eg�sz nap nem sz�lok hozz�, � pedig �lland�an k�rdezgeti, hogy mi bajom, de �n csak annyit mondok neki mindig, hogy:

- Nincs semmi bajom, �s ha megk�rhetn�lek, most figyeln�m a term�szetet, ami sz�p z�ld �s barna sz�nben pomp�zik.

De akkor m�r igenis kimutatom, hogy van probl�m�m, mikor is bemegyek a f�rd�be. Egy j� nagyot ord�tok, ami ink�bb sikolynak t�nt, de maradjunk ink�bb az ord�t�sn�l, mire Aoi lihegve ront be a f�rd�be.

- Mi a baj?

- Egy… Egy… Egy… - mutogatok a zuhanyr�zs�ra, amir�l egy p�k l�g le. Aoi csak s�hajt egy nagyot, majd megfogja azt a sz�rnyet, �s leh�zza a WC-n.

- Nem hiszem el, hogy m�g mindig f�lsz t�l�k.

- De olyan undor�t�ak, meg sz�r�sek �s f�j.

- R�gen is mindig ezt mondtad.

- Tal�n az�rt mondom most is ezt, mivel a v�lem�nyem az�ta sem v�ltozott.

Ezek ut�n nyugodtan megf�rd�k, majd visszamegyek a szob�ba, �s a f�ld�n kezdek meg�gyazni magamnak.

- Te meg mit csin�lsz? – k�rdezte meglepetten Aoi.

- �gyat. Nem l�tszik?

- De minek?

- Mert csak.

- Kouyou! M�gis mi a fene bajod van?

- Te vagy a bajom, Aoi! Otthagyt�l az egyetemen! Minden sz� n�lk�l lel�pt�l, �s magamra hagyt�l! Erre most visszaj�ssz, �s azt hiszed, hogy minden rendben van? K�pzeld, hogy nincs semmi sem rendben! Boldog voltam Reit�val, erre j�ssz te, �s felforgatod az eg�sz �letemet!

- Ruru…

- Ne v�gj k�zbe! Tudod, hogy mennyire rosszul �reztem magam, mikor a sz�linapom reggel�n arra keltem, hogy te nem vagy mellettem? Azt hittem, hogy csak elment�l valahova, de nem, mert te soha a b�d�s �letbe nem j�tt�l vissza! Erre most be�ll�tasz, �s gondolom azt v�rtad, hogy r�gt�n a karjaidba omlok, de k�zl�m, hogy t�vedt�l! �s ha megk�rhetn�lek, hagyj b�k�n!

Amint kiord�tozom magamat, d�h�sen fekszem le az �gy mell�. Nem akarom meghallgatni �t, f�lek, hogy akkor megv�ltozna a d�nt�sem.

Lehunyom szemeimet, de sok�ig nem j�n �lom r�, de tal�n alkonyatig siker�l elaludnom.

Reggel nem a f�ld�n �bredek, hanem az �gyban. Azonnal f�l�l�k, �s k�rben�zek a szob�ban. Sehol se l�tom Aoit, de azonnal ny�lik a f�rd�szoba ajt�, �s kil�p rajta.

- Kellj, Uruha! Nehogy elk�ss�nk.

Csak b�lintok egyet, �s m�r �lt�z�k is.

A nap tov�bbi r�sz�n nem is sz�lunk egym�shoz, csup�n akkor, mikor m�r k�s� este van, de mi m�g mindig az utc�kat r�juk.

- F�zol? – k�rdezi t�lem.

- Nem sz�m�tottam, hogy ilyen hideg lesz – h�zom �ssze magamon a kab�tomat, utalva arra, hogy nem h�ztam pulcsit.

- Gyere, ott egy b�r. F�lmelegsz�nk, majd fogunk egy taxit, �s visszamegy�nk a sz�ll�sra. Megfelel?

- Persze.

Bemegy�nk a b�rba, majd azonnal megc�lozzuk a pultot, �s k�r�nk egy-egy �vegs�rt. Egy ideig �l�nk ott, mint a kuk�k. Egyik�nk se sz�lal meg, de ekkor meghallunk a h�tunk m�g�l egy hangot.

- Aoi? Te vagy az?

- Ruki? Te hogy ker�lsz ide? – �leli �t a p�tt�m�t.

- Egy �zleti �ton vagyok, �s m�r nem b�rtam idegekkel. T�l sok a h�lye ember ebben a szakm�ban – s�hajt egy nagyot, majd le�l mell�nk.

- Oh, Ruki, hadd mutassam be Uruh�t. Uruha, � Ruki.

- �h�! Sz�val, te lenn�l az a h�res-nevezetes Uruha, aki elrabolta Aoi sz�v�t.

- Tess�k? – lep�d�k meg.

-  Igen, sz�z sz�zal�k, hogy te vagy az. Nem is csod�lkozok rajta, hogy Aoi bel�d szeretett. T�nyleg olyan sz�p vagy, mint amilyennek mes�lt.

- Ruki.

- Most mi az? Minden este r�la �radozt�l nekem, most pedig meg ne n�zzem magamnak? Szerettem volna tudni, hogy ki az, aki ennyire elcsavarta a fejedet, hogy minden nap vagy ezerszer k�z�lted velem, hogy, id�zem: � a vil�g legszebb embere. Az�ta szeretem, mi�ta megl�ttam a suli k�nyvt�r�ban.  M�r akkor tudtam, hogy � lesz az �n �r�k szerelmem.

- Ruki!

- �n csak az igazat mondom – szabadkozik a kicsi. Cs�ndben hallgatom kettej�k sz�csat�j�t, �s k�zben pr�b�lom felfogni a hallottakat. Nehezemre esik elhinni, hogy Aoi ennyire szeretett, de akkor is ott a k�rd�s, hogyha ennyire szeretett, mi�rt hagyott el engem.

Nem sok�ig maradunk, de v�g�l �gy d�nt�nk, hogy ink�bb gyalog megy�nk vissza a sz�llod�ig. Aoi m�g mindig bosszankodott a kis p�tt�m miatt, de engem jobban izgatott a k�rd�semre a v�lasz.

- Aoi, igaz? – �llok meg, �s n�zek szem�be.

- Mi?

- Az, amit Ruki mondott.

Nagyot s�hajt, majd k�zelebb l�p hozz�m, s kisim�t egy tincset az arcomb�l.

- Igen. Minden egyes sz� igaz volt. Teljes sz�vemb�l szerettelek, Uruha, �s m�g a mai napig is szeretlek t�ged.

N�ma cs�ndben f�rk�ssz�k egym�s tekintet�t, v�g�l a cs�ndet �n t�r�m meg.

- Ritka az olyan bar�t, mint Ruki.

- Tudom. A bar�ts�gunk nagyon szoros lett az �vek alatt.

- �s ennek a bar�ts�gnak k�sz�nheted, hogy a d�nt�sem megv�ltozott.

- Mif�le d�nt�sed?

Sejtelmesen elmosolyodok, majd kezeimet a nyaka k�r� fonom, �s r�hajolok az ajkaira. Azonnal �t�leli derekamat, s szorosan mag�hoz h�z. Az �t k�zep�n �llva cs�koljuk egym�st boldogan. �jra azt �rzem, amit �vekkel ezel�tt, mikor el�sz�r cs�kol�ztunk Aoival.

- Ruru… - suttogja ajkaimba. Belen�zek a szem�be, amik a boldogs�gt�l csillognak. V�g�l k�z a k�zben indulunk vissza a sz�llod�ban, mik�zben a telihold f�nye megvil�g�t minket.

Amint vissza�r�nk a szob�nkba, azonnal egym�snak es�nk, �s egy felejthetetlen est�t t�lt�nk egy�tt.

Boldog vagyok, hogy �jra az az ember mellett lehetek, akit szeretek, de tudtam, hogy nem minden megy majd ilyen sim�n, hiszen m�g v�r r�m egy besz�lget�s Reit�val.

- Ne menjek veled? – k�rdezi, mikor meg�llunk a panelh�zn�l.

- Ne, ezt egyed�l kell elint�znem.

Ad m�g egy b�cs�cs�kot, majd utamra enged. Ahogy egyre k�zeledek a lak�sunk fel�, �gy fog el a szorong�s. Nem akarom megb�ntani Reit�t, de tudom, hogyha most nem mondom meg neki az igazat, akkor k�s�bb jobban fog neki f�jni.

Halkan megyek be a lak�sba, �s a nappaliban meg is tal�lom �t.

- A Dir en Grey �jabb Eur�pai turn�ra k�sz�l. A jegyek nemsok�ra elad�sra ker�lnek, de m�g el�tte… - hallatszik a TV-b�l.

- Reita – sz�l�tom meg �t.

- Uruha – pattan f�l azonnal, �s z�r karjaiba, mik�zben egy apr� cs�kot nyom ajkaimra. – Mi�rt nem sz�lt�l, hogy m�r itthon vagytok? Kimentem volna �rted.

- Reita, besz�ln�nk kell!

- Nem tetszik ez nekem. Sose szokt�l ennyire komoly lenni – enged el.

- �n… �n…

- Mi a baj?

- Sajn�lom, Reita, de a kapcsolatunknak v�ge.

- Hogy mi?

- K�rlek, bocs�ss meg nekem, de ha ennek most nem teszek pontot a v�g�re, akkor csak m�g jobban f�jt volna neked.

- De mi�rt?

- A sz�vem m�g mindig nem tudta elfelejteni az els� nagy szerelmemet.

- Az �j irodalom tan�r az, igaz?

- Igen, � az.

Vissza�l a TV el�, f�l kell m�g neki dolgoznia a hallottakat, �n pedig addig �sszeszedem a holmiaimat.

- A t�bbi�rt majd visszaj�v�k – mondom neki, de � semmit sem reag�l. M�r l�pn�k ki a lak�sb�l, mikor is hangja meg�ll�t.

- Rem�lem, boldog leszel vele.

- �n is rem�lem.

- Vigy�zz magadra, Uruha.

R�mosolygok, majd utamat az �j �letem fel� veszem. Egy kertes h�zn�l lyukadok ki, ami el�tt m�r Aoi v�r r�m. Azonnal karjai k�z� vetem magamat, �s egy cs�kot csenek t�le. Nagy nehezen elszakadunk egym�st�l, �s bemegy�nk a lak�sba, ahol kezdet�t veszi az �j �letem imm�r Aoi oldal�n.

S�g� 2 hozz�sz�l�s

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.

1

2013.06.04. 15:08 Takagi-chan �r�l�k. Lehet, hogy �rok majd hosszabb v�ltozatot, de ez majd k�s�bb eld�l:D Neked is:)

2013.06.02. 18:39 haku16 Nekem nagyon tetszik, sz�val, v�rom majd mindenk�pp a hosszabb v�ltozatott, ha lesz xD  Sok sikert a tov�bbiakban!