- J�tssz! – dobja nekem az az ijeszt� alak a tang�harm�nik�t, majd elh�zza a f�gg�nyt.
Megk�v�lten, s�t, f�lelemmel telten �llok a csarnok k�zep�n. Felettem ezernyi l�mpa �g, mint reflektorok, s �n nem akarom elhinni, hogy ez maga a val�s�g. Hiszen ez nem lehet, nevets�ges az eg�sz. Pedig nem most kezd�d�tt… de a mai napig �gy �rzem magam, mint egy sz�nalmas pondr�; egy kezd�.
A porondmester idegesen koppant egyet hossz� p�lc�j�val, mik�zben v�szj�sl�an fel-al� j�rk�l; recseg alatta a padl�. H�tborzongat�, �gy �rzem magam, mintha nem cirkuszban, hanem k�s�rteth�zban lenn�k. De ez cirkusz. �s nem csak az �tvitt �rtelemben…
- Baj van a f�leddel?! Neked besz�lek, te szerencs�tlen! Nem az�rt fizetlek, hogy az arcodra kend a sminket �s kolonc legy�l. Aj�nlom, hogy menjen a dal, amit tegnap tan�ttattam neked! �rtetted, Ruki?! – fr�cs�gi idegesen, �n meg… csak �llok, mint aki gy�keret eresztett. Lehajtom fejem, szem�vegem lejjebb cs�szik az orromon.
Reita-san idegesen s�hajt egyet, majd k�rk�r�s mozdulatokkal kezdi massz�rozni hal�nt�k�t. Tudja, hogy nem hat r�m, ha ilyen st�lusban sz�l hozz�m… m�gsem tud uralkodni mag�n. De mit is v�rtam?
Tudom, hogy j�tszanom kell, tudom, hogy ez al�l nincs kib�v�, �gy nagy leveg�t veszek, egy pillanatra feln�zek a s�tor cs�csos tetej�re, majd belekezdek. Tudom, hogy m�g nem �lesben megy, tudom, hogy ez csak egy pr�ba, m�gis a legt�bbet hozom ki magamb�l. Hiszen… elismer� szavakra v�gyom. T�r�d�sre… szeretetre. B�rkit�l, ak�rkit�l… De m�r k�s�. Nincs t�r�d�s, nincs szeretet; senki sem hallan� meg sikolyaimat, senki sem hallan� seg�ts�g�rt ki�ltoz�, k�ts�gbeesett hangomat. Tal�n �n erre vagyok hivatott.

* * *

- �dv itt, a Mennyben; kell m�g p�r ember! Maradjanak csak, s nem lesz t�bb� harag! - hallottam egy g�lyal�bas ember r�mekbe foglalt mondand�j�t a vid�mparkban, �vekkel ezel�tt. A legjobb bar�tom h�vott meg sz�let�snapom alkalm�b�l, mert tudta, sosem voltam m�g ilyen sz�rakoz�helyen, �s szerinte nem �let az �let, ha az ember m�g nagykor�s�ga el�tt nem l�togatja meg Jap�n egyik nagyszab�s� sz�rakoztat�forr�s�t, �n meg persze nem ellenkeztem. Igaz bar�ts�g volt a mi�nk, m�r-m�r mes�be ill�, mint maga a hely. Boldog emberek mindenhol, t�m�rdek lufi… �n is j�ked�ly� voltam.
Eg�szen addig nem �rdekelt a sz�rakoztat�ipar, de mikor l�ttam, ahogyan a g�lyal�bas fick� sz�les mosollyal invit�lja a b�m�szkod�kat egy s�torba… elgondolkoztam.
Vil�g�letemben v�gytam el otthonr�l. Messze a sz�l�kt�l, a k�t�tts�gekt�l… V�gyakozva n�ztem azt a var�zslatos alakot. Volt benne valami… valami, ami nagyon megfogott; szinte hipnotiz�lt – de ahogy l�ttam, nem csak engem. Tal�n csak a g�lyal�b volt az oka, mert �n �s a sz�z�tven-sz�zhatvan centim… h�t, maradjunk annyiban, hogy mindig is azt k�v�ntam, hogy magas legyek. M�g ha g�lyal�bakkal is.
Mindenhol Kai-chant kerestem tekintetemmel, hiszen id�k�zben elk�borolt. Valami j�gkr�m�rust emlegetett, vagy nem is tudom… m�r akkor sem tudtam teljesen r�figyelni. Pr�b�ltam h�vni, sz�lni, hogy a nagys�torban leszek, de nem v�laszolt, pedig tudom, hogy n�la volt a telefonja. Mindegy… - gondoltam magamban, majd v�llat r�ntva eleget tettem a furcsa szerzet k�r�s�nek; izgatottan l�ptem a s�torba, ahol �ppen bemutat� �s toborz�s folyt, cirkuszi felh�v�s gyan�nt. Mutatv�nyosokat kerestek, �s mindenkit felvettek maguk k�z�, aki b�rmi �rdemlegeset is fel tudott mutatni.
- �dv itt, a Mennyben; kell m�g p�r ember! Maradjanak csak, s nem lesz t�bb� harag!  Pend�lnek a h�rok, zengjen csak a csarnok! Nevettess meg, ny�g�zz le; t�n �pp Te vagy, ki nek�nk kell! De nem k�sa ez, hogy forr�n egy�k: a kev�ssel biz’ nem el�gsz�nk!
A tekint�lyes porondmester szavait egy boh�c k�s�rte trombit�val. Egyre csak t�tottam a sz�mat… S ahogy ezt a p�r mondat elhagyta ajkait… d�nt�ttem. Nekem itt a helyem.
Be�lltam a jelentkez�kb�l �ll� sor v�g�re, �s t�relmesen v�rtam. Mikor v�gre �n k�vetkeztem, szem�lyes adataim megad�sa ut�n „k�pess�g” c�men a k�vetkez�t mondtam:
- Nagyszer�en b�nok a tang�harm�nik�val, m�sok megnevettet�se pedig sosem esett nehezemre. T�k�letes boh�c lenn�k – k�zl�m hat�rozottan.
A porondmester egy sz�ken �lt az �r�asztala m�g�tt, l�bait az asztallapon, keresztbe t�ve tartotta, ujjait �sszekulcsolta; sz�ja sark�n apr�, de k�s�rteties mosollyal figyelt.
- Bizony�ts! Harm�nik�val nem szolg�lhatunk, de l�ssuk, megnevettetsz-e csak �gy, �gynevezett szabad gyakorlatban.
Akkor fordult el� �letemben el�sz�r, hogy nem rend�ltem meg. Betegesen k�v�ntam a szabads�got, hogy �n is a v�ndorcirkusz egy tagja legyek. Mindenf�le hirtelen j�tt �tletet bevetettem – s nem hi�ba. Azonnal felv�telt nyertem; megkaptam a boh�cruh�m �s az egyes�let egyengy�r�j�t. Sosem voltam m�g olyan boldog, mint akkor. K�l�n�sen, mert… A g�lyal�bas fick� is felkeltette m�r az �rdekl�d�sem, de a porondmester… azzal a rejt�lyes kend�vel az arc�n �s tiszteletet parancsol� szemeivel… lehetetlen m�don megbabon�zott. Kegyetlen�l…
Aznap l�ttam Kai-chant utolj�ra; egyb�l be�lltam Reita-san „sereg�be”, ott hagyva addigi �letemet. Senkinek nem sz�ltam err�l az eg�szr�l. Ott �s akkor senki m�s nem �rdekelt, csak a porondmester.

Hiba volt. Hiba volt a saj�t fejem ut�n mennem, s elszeg�dni hozz�juk. Hiszen mit kaptam jelentkez�sem�rt cser�be? Stabil munkahelyet, k�ts�gk�v�l, de a b�n�sm�d, amiben minket r�szes�tettek, m�r-m�r embertelen volt. A cirkusznak nem ment t�l j�l; cs�d k�zeli �llapotba jutottunk. Akkor tal�lta ki Reita-san, hogy ideje sp�rolni. �s mi m�son? H�t persze, hogy az �joncokon. „Minek nekik annyit enni? Elegend� a vacsora is. Ugyan, felesleges, el�g, ha naponta k�tszer esznek valami k�nny�t. �s minek nekik annyi ruha?” – gondolt�k �k.
Voltak, akik megsz�ktek; hatan, egyszerre, egy �jszaka leple alatt. �n nem mertem vel�k tartani; t�ls�gosan is f�ltem a lebuk�st�l. �s term�szetesen b�ztam abban, hogy a porondmester majd l�tja, hogy �n sz�letett tehets�g vagyok, akinek meg sem kottyan, hogy a sz�nes, p�tty�s boh�cnadr�got egyre szorosabbra �s szorosabbra kell �sszegumizni a derek�n. Mert lefogytam. Mind lefogytunk, a kev�s �s persze nem kiel�g�t� �telnek, na meg az �lland� fell�p�seknek �s f�raszt� utaz�soknak h�la. De nekem… szavam sem hallhatt�k. Sosem panaszkodtam; ink�bb mindig farkacskak�nt baktattam Reita ut�n, mikor �pp nem volt dolgom, hogy ugyan, miben kell seg�teni. �s persze mindig volt valami. Lovakat lecsutakolni, megetetni az elef�ntot, gy�gy�tani az �lland� betegs�ggel k�zd� feh�r nyulakat, �s persze takar�tani. Az ember holt�ig tanul, a boh�c holt�ig dolgozik. Ez jobban hangzana �gy, hogy holt�ig nevet, nem? Azonban mindenki tudja, mennyi a boh�cok mosoly�nak �szintes�ge. Semennyi.

Csak egy maszk, amivel m�s, vid�ms�got keres�, �mb�r a k�ts�gbeesetts�g tenger�ben fulladoz� emberek lelk�t akarj�k kicsit sz�ness� tenni, s arcukra egy felfel� �vel�, g�rbe mosolyt pr�b�lnak var�zsolni. Ahogy �szrevettem, nekem ez igen j�l megy. Vagy csak azt mutatja a k�z�ns�g…? Kezdek belezavarodni a saj�t gondolataimba.

Lassan k�t �ve m�r, hogy a vil�got, vagyis pontosabban Jap�nt j�rom ezzel a csapattal. Reita-san azt �g�rte, az els� �vem ut�n t�bb lesz a fizet�sem; megdupl�zza, vagy �ppen megh�romszorozza, �n viszont nem sz�m�tok semmire, hiszen p�nzt most sem kapok, ahogy senki m�s sem. Elv�gre… van fed�l a fej�nk felett, enyhe t�lz�ssal, de kijelenthetem, hogy van mit enn�nk, van mib�l ruh�zkodnunk; mire is k�lthetn�nk? Ezek is a porondmester gondolatai – de egyre ink�bb m�r az eny�mek is. Valahogy olyan, mintha teljesen… �tmosta volna az agyamat.

Az els� �vet m�g csak-csak kih�ztam, szebb j�v�t rem�lve. H�t, kinek mi. Egy �v ut�n elkezdtek �j dolgokat tan�tani nekem, f�k�nt artista mozdulatokat a trap�zon, vagy a k�t�lt�ncot. Nem tudom, hogy juthatott esz�kbe, nem vagyok egy t�ncos-alkat… de r�b�lintottam – nem is lett volna m�s v�laszt�som, valljuk be.
Akkor m�g nem tudtam, milyen nagy haszn�t is veszem majd ennek a k�t�lt�ncosdinak.

M�sf�l �v ut�n belef�radtam a porondmester ut�n val� szaladg�l�sokba; szinte �tn�zett rajtam. Egyre elkeseredettebb, mag�nyosabb �s sov�nyabb voltam. Sokszor nem tudtam �gy teljes�teni, ahogy azt a szab�lyzat megk�vetelte; akkor nagyon nagy szid�st kaptam. Egyszer m�g s�rva is fakadtam – de �gy, hogy a boh�c-sminkem egy az egyben lej�tt az arcomr�l. Egy maszk sem rejtheti el az igazi val�dat, legyen b�rmilyen profin is az arcodra �ltve.
Fel akartam bontani a szerz�d�semet, de tudtam, hogy egyb�l k�t �vre �rtam al�. Az nemsok�ra letelik… P�r h�nap, �s szabad lehetek. De nem… Ink�bb v�lasztom a b�rt�nt azzal az emberrel, ki napjaimat megkeser�ti, mintsem a mag�nnyal teli szabads�got. K�ptelen vagyok �gy �lni, ha nem f�gg�k valakit�l, ezt m�r (sajnos) sokszor megtapasztaltam magamon.

* * *

- Takanori, ez kritik�n aluli volt – kapom a v�lem�nyt, miut�n leeresztettem a tang�harm�nik�t. Lehajtom a fejemet. – T�nj a szemem el�l, miel�tt kikelek magamb�l. Felejtsd el a zen�s m�sorsz�mod; �r�lj, hogy nem h�zlak ki a mai szerepl�k k�z�l. Gyakorolj a k�t�len, �gy tudom, van m�g hova fejl�dn�d – legyint kez�vel, amivel azt jelzi, hogy takarodjak.
- Hai – mondom al�zatosan, majd meghajlok, s val�ban elt�n�k a porondr�l, de nem �pp gyakorolni. S�t�lni akartam.

Ez alkalommal egy erd� mellett vert�nk s�trat. Csod�latos a vid�k: f�k mindenhol, dombok, hegyek, �ri�si szikl�k, �s egy tiszta viz� t�. Mintha Jap�n �sszes term�szeti csod�j�t erre a helyre akart�k volna �sszes�r�teni.
Le�l�k a t�partra; magam mell�l kavicsokat gy�jt�k �ssze, majd sz�rakozottan kezdem dob�lgatni a v�zbe mindegyiket, egyes�vel. R��rek, hiszen a mai, rendhagy� fell�p�s�nk este t�zkor kezd�dik, �n pedig �jf�lkor ker�l�k sorra. Van id�m gondolkozni.

Id�vel r�j�v�k, hogy tal�n id�m lenne – de nincs min j�ratnom az agyam. Hiszen nincs m�r m�s az �letemben, csak ez a rabszolgahajcs�r munka, amiben egyed�l az els� h�napokban leltem �r�m�met. Ut�na ink�bb m�r csak az volt a c�lom, hogy a porondmester szemet vessen r�m. Keser�en elmosolyodom. Mit is rem�ltem? M�g ha az eny�mhez hasonl� is a nemi identit�sa, akkor sem alacsonyodna le egy boh�c szintj�re. Hiszen az… nevets�ges lenne, sz� szerint.
Vil�g�letemben t�rn�m kellett a megal�ztat�st, a g�nyol�st �s a rossz b�n�sm�dot. Azt rem�ltem, a cirkuszban majd tiszta lappal indulhatok. Hiszen senki nem ismeri a m�ltam. De r�j�ttem, hogy ez bizony nem el�g ok arra, hogy embersz�mba vegyenek. Hiszen eddig egy elismer� sz�t sem kaptam. �s b�r pr�b�lom a t�k�letes, sz�nes maszkomat a m�sorsz�maimon k�v�l is az arcomra var�zsolni, a lelkem m�r romokban hever. Mindegy, mit teszek; sosem fognak j�l b�nni velem. Akkor minek folytatni? Ideje ink�bb egy jobb helyet keresni, ideje hasznosat tenni az �letemben.
Megdics�rem magam, hiszen saj�t d�nt�sre, elhat�roz�sra jutottam naplemente ut�n, nem sokkal alkonyat el�tt. �s a tervem t�k�letes.

A v�rtn�l k�s�bb �rek vissza, m�r jav�ban s�t�t �s hideg van, lassan megmutatja mag�t a csod�latos telihold is. Egyed�l az ad nekem f�nyt, seg�ts�get, hogy visszajussak. Ez tal�n azt jelenti, hogy az �gben lesz a helyem? Rem�lem. A h�s�g�rt nem vagyok oda… nem mintha ez b�rkit is �rdekelne.

Ahogy a s�torba �rek, egyb�l fel�lt�z�k, majd a lehet� legszebb maszkot kenem fel az arcomra. Igyekszem, hogy minden szempontb�l passzoljon a ruh�mhoz, �s hogy nagyon, de nagyon mosolyg�s legyen.
Mikor a m�sor kezdet�t veszi, �n csak l�gatom a l�bam, am�g el nem osonok a porond m�g�tti r�szhez a sz�ks�ges kell�kem�rt. A nyakamba akasztom, majd befestem – mintha egy �kszer lenne! T�k�letes.

Senki nem fogja �rteni, mi�rt teszem majd azt, amit, de tal�n az �zenetem mindenkihez el�r. Az �zenetem, mely azt foglalja mag�ban: a sz�rakoztat�iparban mi, apr� f�rgek szenved�nk az�rt, hogy m�sok nevethessenek – vagy legal�bbis hahot�z� �larcot r�gz�tsenek arcukra, legal�bb p�r perc erej�ig.
Az �n maszkom mindig is t�k�letes volt. Nem engedtem, hogy b�rmit is l�ssanak a val�s �nemb�l – m�r am�g volt egy�nis�gem. Vagy tal�n… az�rt nem l�tt�k, mert nem akart�k l�tni? Mit sz�m�t. Sosem �rtem egy fabatk�t sem. Senkinek.

V�rom az �jf�lt. Tal�n megbolondultam, tal�n mindent t�lreag�ltam, de… nem �rdekel. Csak egy c�lom maradt az �letben, s azt be is fogom teljes�teni.
Lassan int nekem a g�lyal�bas, mire felpattanok helyemr�l. Ideje elj�rnom az utols� t�ncomat.

Egyed�l ilyenkor n�z fel r�m mindenki; hiszen legal�bb t�z m�ter magasban figur�zgatok, de emellett a trap�z ny�jtotta lehet�s�geket is kihaszn�lom. Mindezid�ig bosszankodtam, hogy a r�d k�zep�b�l ki�ll egy sz�g, nem is ak�rhogy, de ez�ttal csak megbabon�zottan n�zem, majd felpattanok a r�dra. A sz�gre r�akasztom a nyakamban lev� nagy hurkot, de �gy, hogy m�g a nyakamban maradjon. Persze nem mindennapi mutatv�ny trap�zra �llni, hatalmas �dvrivalg�st kapok, ami�rt illik meghajolni. A zene enn�l a pontn�l elhalkul, �gy van lehet�s�gem megsz�lalni.
- K�sz�n�m a megtisztel� figyelmet! Olyan sok mindent mondhatn�k most – r�zom meg mosolyogva a fejem – J�hetn�k azzal, hogy k�sz�n�m, hogy ilyen helyen dolgozhatok, vagy hogy milyen klassz fejek a munkat�rsaim, de �gy hiszem, se a t�ncosnak, se a boh�cnak nem az a dolga, hogy hazudjon. T�ncosk�nt m�r eleget tettem a k�vetel�seknek; most k�vetkezz�k valami vicces. Egy k�l�nleges sz�fordulat, amit rem�lem, mindannyian alaposan a fej�kbe v�snek – m�szok k�zben egy kicsit feljebb, hogy meglegyen a kell� lend�letem – A j� boh�c holt�ig kacag! – mosolygok sz�lesen, majd leugrom a trap�zr�l. A sz�gre felakadt k�t�l szinte �sszeroppantja nyakamat – de mindezt csak egy m�sodpercig �rzem, hiszen…
…A k�vetkez� pillanatban m�r az arcomra fagyott a mosoly. Mind�r�kre.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.