Puha ajkak az eny�meken; egy apr� test, amely a falhoz pr�sel; b�r�m�n v�gigsim�t�, h�v�s kezek; ez mind hozz� tartozik. Simogat�s�val apr� s�hajokat csal el� bel�lem, cs�kjaival pedig el�ri, hogy eg�sz testemben remegve v�gyjak r�. Keze a f�rfiass�gomra t�ved, mire az eddigi �lvezked� s�hajok helyett egy k�jesebb ny�g�s szabadul fel a torkomb�l. A ny�g�s hallat�n a fej�t megemeli, �gy egyenesen r�m b�mul. A szemei csillog�sa megbabon�z, az ajkain �l� pimasz mosoly pedig elbizonytalan�t, azt sem tudom, ki vagyok. Csak b�mulom, az �sszes gondolatom ki�r�l a fejemb�l, csak � �s �n vagyunk, a k�lvil�g megsz�nik l�tezni. Nem �rtem, hogy lehet ennyire gy�ny�r�. Az arca hib�tlan, a szemei fogva tartj�k pillant�somat, ajkai cs�kolni val�ak, a kiss� f�rfias arc�t sz�ke haja keretezi, na �s az a pimasz kis mosoly… eg�szen kisfi�ss� teszi �t.
Fekete szemeibe b�mulok, szinte elveszek benn�k, � a nyakamhoz hajol, egy �les sz�r�st �rzek, mire felsikkantok…

�s ebben a pillanatban fel�bredek a telefon �breszt�j�nek a hangj�ra. Ism�t csak egy �lom k�s�rtett, ami soha nem v�lhat val�s�gg�, ak�rmennyire is szeretn�m. A kicsi, koszos szob�mban �lve a s�t�tben magam el� b�mulva ism�telten csak s�hajtok egyet, mint m�r oly’ sokszor a h�ten.
Nem is tudom megmondani mi�ta, de azt hiszem, kereken egy hete �lmodom ugyan azt.
A j�k�p� idegen k�zel j�n hozz�m, r�m emeli a gy�ny�r�, krist�lyokhoz hasonl�t�, �js�t�t szemeit, amelyekben elveszek. Perceken kereszt�l b�mulok bel�j�k, szinte elnyel a pillant�sa, � pedig mindig ugyan azt teszi; a nyakamra hajolva iszik a v�remb�l. Idi�ta egy �lom, nemde? M�gis, �n mindenn�l jobban szeretn�m, ha val�s�gg� v�lna! Mindent megtenn�k, hogy az unalmas �letemb�l kir�ngasson egy ilyen f�rfi… De mint rengeteg �lmom, ez is csak �br�nd maradhat.

Kikelek az �gyamb�l, elv�gzem a reggeli rutinomat, azaz bem�szom a k�dba; elmer�l�k a j� meleg v�zben, amely teljesen ellaz�tja az izmaimat. Szeretek f�rdeni, ak�r reggel van, ak�r este. A hossz� �jszaka ut�n �ppen olyan j�l esik elmer�lni a habokban, mint egy f�raszt� nap befejez�sek�ppen. Egy �r�n kereszt�l f�rd�k, majd megt�r�lk�z�m, �s a szob�mba indulok. A ruh�sszekr�ny el� �llok �s a dolgaimat figyelem, nem tudom, mit vegyek fel! Persze, nem az�rt, mert nincsen el�g ruh�m, hanem pont az�rt, mert t�l sok van, �s nem tudok d�nteni. Persze, luxus is lenne, ha tudn�m, mit vegyek fel… Lehet, r� kellene szoknom arra, hogy el�z� nap v�lasszam ki, mit szeretn�k viselni. Azzal jelent�sen sok id�t takar�tan�k meg…
V�g�l kiv�lasztok egy tapad�sabb fekete nadr�got �s egy b�, feh�r p�l�t. Szeretem az ilyen b�vebb fazon� ruh�kat, nagyon k�nyelmesek, �s j�l is n�znek ki, igaz, hogy benn�k sokkal v�konyabbnak �s kisebbnek is festek, de istenem, ezekben �rzem j�l magam! Fel�lt�z�m, majd megyek a csaphoz fogat mosni. Na, igen, �gyes vagyok, mi? Az el�bb voltam a f�rd�ben, erre most vissza kell j�nn�m. Mondjuk, a hajam be�ll�t�sa miatt �gyis itt k�tn�k ki, de most, hogy m�r fel�lt�ztem, f�l�, hogy hozom a form�mat �s lefogkr�mezem a ruh�mat. Kezembe is veszem a fogkef�met, vetek egy pillant�st a t�k�rk�pemre, �s ma is meg�llap�tom, hogy nem rossz, ami l�tok, de nem is t�l j�. Ugyanolyan �tlagos vagyok, mint eddig. A hajam ugyanolyan kopottas sz�ke, �jra kellene m�r festetnem… De ma m�gis valami m�s, k�zelebb hajolok a t�k�rh�z �s a nyakamat veszem szem�gyre, �s meg is van a hiba! A nyakamon egy z�ldes-k�kes sz�v�snyom �ktelenkedik! De nem �rtem mi�rt, hiszen m�r egy ideje senkivel nem voltam egy�tt, nincs is r� id�m, meg m�r beleuntam az ilyen egy�jszak�s kalandokba. Jobban megn�zem a foltocsk�t, �s igencsak gondolkoznom kell azon, hogyan ker�lhetett oda. De ak�rhogyan is t�r�m a fejemet, nem jut eszembe semmi a rejt�lyes foltr�l. Biztosan bevertem valahov�, m�shogyan nem ker�lhetett oda.
Nincs id�m tov�bb gondolkozni a dolgon, ugyanis a munka sajnos nem v�r meg, �s �gy is k�s�sben vagyok.
M�g csak 21 �ves vagyok, p�r hete lettem nagykor�, de a csal�di h�tterem miatt nem tudok tov�bbtanulni, �gy m�r a gimn�ziumi befejez�se �ta dolgozom �s �nell�t� �letm�dot folytatok, mert anyuci meg apuci eld�nt�tt�k: nem k�ltenek t�bbet a homokos fiukra, a csal�d sz�gyen�re. Pinc�rk�nt dolgozom az egyik ismer�s�m apj�nak az �tterm�ben. Nem mondom, hogy szar mel�, mert ez nem igaz, �s a tag apja m�g rendes is, a borraval�t mindig megtarthatjuk. Nem panaszkodhatok, minden anyagi dolgom megvan, amire felt�tlen�l sz�ks�gem van, de n�ha j�l esne egy kis szeretet, egy kis t�r�d�s, �s j�l j�nne egy t�rs, aki v�r itthon, vagy ott van, amikor sz�ks�gem van valakire egy hossz� �jszaka vagy nap ut�n, vagy csak meghallgatja az apr� dolgaimat, �s megvigasztal, amikor csak kell. De ugye az ember nem lehet nagyrav�gy�.
Amilyen idi�ta vagyok, nagyon nehezen esem szerelembe, mivel elvesz�tettem az el�z� bar�tomat. �s hogy az �letem ne egyen el�g egyszer�, beleszerettem az �lmomban l�tott f�rfiba, aki – csak �gy mell�kesen megjegyzem-, nem is l�tezik! H�t lehetek enn�l szerencs�tlenebb a szerelemben? Nem hiszem.
Felveszem a cip�met �s el is indulok az �tterembe. Az odafel� vezet� utat v�gig a titokzatos �lomb�li f�rfir�l �lmodozva teszem meg, de h�t istenem, ilyen ember vagyok, szeretek �lmodozni, ha m�r a val�s�g nem olyan, mint amilyennek azt elk�pzeltem.

Odabenn egyb�l az egyik legjobb bar�tom, a mindig mosolyg�s �s �des Kai-chan v�r. A mi bar�ts�gunk m�r r�gi, m�g a gimn�ziumban ismerkedt�nk meg, majd egy band�ban kezdt�nk zen�lni, de sajnos az �let k�zbesz�lt, soha nem lett�nk h�resek, pedig azt hitt�k, azok lesz�nk. A band�nk nem volt k�l�n�sebben rossz, de mit is v�runk egy rak�s tin�dzsert�l? Azt hiszem, magunkhoz k�pest eg�sz j�k voltunk, s�t, a k�pess�geinkhez m�rten a legjobbat adtuk! De sajnos a band�b�l �n voltam az egyetlen, aki komolyan gondolta a dolgot, aki �lete v�g�ig zen�lni akart. A t�bbiek �gymond „megkomolyodtak” �s lassan mindenkinek minden fontosabb volt, mint az egy�ttes, �gy egyed�l maradtam, �s gyed�l pedig nem lehet zen�lni, m�sik csapatot pedig nem akartam. Kai tal�n benne lett volna abban, hogy �j band�t keress�nk, de j�l tudtam, �t jobban vonzza a fakan�l a dobokn�l, mindenki tudta r�la, hogy szak�cs akar lenni, de miattam k�pes lett volna feladni az �lm�t. Azt hiszem, n�la jobb legjobb bar�tot nem is tal�lhatn�k!
M�r r�g �ta ismerem, de m�g mindig nem �rtem, hogy van benne ennyi energia, hogy mindig els�k�nt �rkezik, kinyitja az �ttermet �s �sszepakol. � egyetemre j�r, de a nappali tagozatot nem tudta volna megfizetni, �gy �jszakai k�pz�sre j�r. Nagyon szorgalmas, becs�l�m is �rte! �jszaka egyetemre j�r, d�lut�n pedig dolgozik. H�t nem csod�latos ember?

- Ruki-chan! J� reggelt! – csak s�hajtok egyet. Ezerszer elmondtam neki, ut�lom, ha Ruki-channak h�v, de h�t istenem, m�r belef�radtam, hogy folyton erre kell figyelmeztetnem, �gyse szokik le r�la.

- J� reggelt Kai-chan! Hogy vagy ma? – �s belekezd a monol�gj�ba. Elmes�li, hogy kelt fel, mit reggelizett, mit csin�lt. Elmondja, hogy j�tt be, mit l�tott a buszon, egysz�val mindent elmes�l, ami az alatt a p�r �ra alatt t�rt�nt vele, ami alatt ide�rt.. Mosolyogva hallgatom, mindig is megnyugtatott a csacsog�sa.

- �s te hogy vagy Chibi? – �rtatlan pofival n�z r�m, mire fejbe k�lintom. Ezt a megnevez�st tal�n m�g jobban r�hellem, mint azt, amikor Ruki-channak h�v.

- Ne h�vj Chibinek! – n�zek r� morcosan. – Am�gy j�l. Megint azt �lmodtam. – mondom kicsit �lmodozva, de nincsen t�bb id�nk besz�lgetni, ugyanis Suzuki-san bej�n, �s ha � benn van, nincs lazs�l�s. Felveszem az egyenruh�mat �s futkosok az asztalok k�z�tt.
Szerencs�snek mondhatom magam, ami�rt ezen a helyen dolgozom, hiszen ez nem egy kis n�vtelen �tterem, teh�t sok a p�nz, de rendesen meg is kell dolgozni �rte, egy�ltal�n nincsen id�nk lazs�lni. Suzuki-san szerintem amilyen szigor�, ki is r�gna, ha lazs�ln�k, hi�ba vagyok a fia egyik legjobb bar�tja.
Suzuki-san Reita apuk�ja, Reit�val pedig m�g az oviban ismerkedtem meg. Elv�laszthatatlan bar�tok voltunk, csakhogy �k felk�lt�ztek ide, Tokyoba, �s itt tal�lkoztunk �jra, eddig a neten tartottuk a kapcsolatot.

Reggel van, �gy az emberek nagy r�sze k�v�zik, �s k�l�nb�z� p�ks�tem�nyeket fogyaszt. Minden teljesen rendben megy, am�g meg nem pillantom �T. Azt a f�rfit, aki m�r egy hete k�s�rt �lmaimban, �s el�rte, hogy a nap nagy r�sz�ben csak r� tudjak gondolni. A sz�vem a torkomban dobog, a testem felforr�sodik, a t�rdeim pedig megremegnek. Megbabon�zva figyelem a titokzatos idegent, aki tal�n nem is annyira idegen. Nagy ny�ladz�somban elejtem a kezemben tartott poharat, ami hangos csattan�ssal t�rik sz�t a f�ld�n.
Aki volt m�r pinc�r, az tudhatja, mennyire kellemetlen elt�rni valamit. Kelletlen�l leveszem a szemeimet a gy�ny�r� vend�gr�l, �s elkezdem felszedegetni az �vegdarabokat a f�ldr�l. Sz�rnyen �rzem magam, ami�rt el�tte kell b�n�znom! A kezemet sz�mos helyen fels�rtik az �les szil�nkok, a v�rem pedig a padl�ra cs�p�g. A titokzatos idegen ek�zben el�m j�n, s mikor feln�zek, egyenesen a gy�ny�r� sz�p szemeibe b�mulok. Beharapom az als�ajkamat �s f�lren�zek.

- Eln�z�st k�rek a kellemetlens�g�rt. – motyogom nehezen, alig tal�lom a hangomat. A f�rfiben van valami, ami vonzz engem, de m�gis f�lelem lesz �rr� rajtam, mikor megfogja a kezemet, �s egy cs�kot ad az ujjbegyemre, amit az im�nt elv�gtam. �vatosan lenyalja r�la a v�rt, �n pedig teljesen kipirulok �s s�hajtok egyet.

- Ugyan, semmi nem t�rt�nt. – kiss� pimaszul n�z r�m, a hangja pedig megbabon�z. �gy �rzem, mintha ismern�m �t, tudn�m kicsoda… A testem annyira forr� a k�zel�ben! Felseg�t a f�ldr�l, de k�zben v�gig tartja a szemkontaktust velem. A k�lvil�g megsz�nik l�tezni a sz�momra, eg�szen addig, am�g el nem enged. Le�l egy asztalhoz �n pedig t�volr�l figyelem �t. T�r�keny alkata van, ak�r csak nekem, �s egy�bk�nt pedig teljesen olyan, mint az �lmomban. �gy, hogy �l, rengeteg k�rd�s mer�l fel bennem. Mi�rt �lmodtam vele? Ismerem? � ismer engem? Az is lehet, hogy egyszer l�ttam, �s ennyire bev�s�d�tt a tudatalattimba, hogy az ide�lom lett, �gy vele �lmodok. Nem tudom, mi az igazs�g, de mindenesetre ez el�g h�tborzongat�.
�sszeszedem a poh�rka darabjait, amik pontosan �gy t�rtek �ssze, mint az �n �letem p�r �ve. Nem �rtek semmit! Nem lehetek szerelmes, hiszen nem is ismerem, na meg az els� szerelmem nm r�gen halt meg. Akkor d�nt�ttem �gy, hogy elmondom ap�m�knak a m�ss�gom. Az�ta f�lek szeretni, mi�ta elmondtam ap�m�knak a nemi identit�somat. Az�ta csup�n testis�gek miatt voltam egy�tt az eddigi partnereimmel, egyiket sem szerettem igaz�n, �s most megr�m�tenek az �rz�seim. A poh�r f�l�tt guggolok �s megindulnak a k�nnyeim. Ez el�g nagy sz�gyen, de most valami nincsen rendben. A f�rfi megjelen�se olyan sebeket szak�tott fel a sz�vemen, amiket m�r r�g megpr�b�ltam begy�gy�tani. Am�g azt hittem, nem l�tezik, csak a k�pzeletem egy sz�lem�nye, egy�ltal�n nem zavart, hogy szeretem, de most, hogy itt van t�lem nem is olyan messze, megr�m�t, �gy �rzem, az �rz�seimmel megcsalom Uruh�t �s bemocskolom az eml�k�t.
Kai kezeit �rzem meg a v�llamon, felseg�t a guggol� helyzetemb�l �s h�trak�s�r.

- Ugyan Ruki-chan, nem kell s�rni, megesik az ilyesmi, nem te vagy az els�, aki �sszet�rt egy poharat. – Ahogy a k�v�ncsi szemekt�l v�dett ter�letre �r�nk. zokogva borulok Kai nyak�ba.

- Kai-chan, az a f�rfi, olyan, mint az �lmomban. – �rtetlen�l b�mul r�m, de z nm csoda. Ha l�tn�m magam, �n is val�sz�n�leg valami hasonl� �br�zattal figyeln�m magam.

- �s ezzel mi a probl�ma? V�gre van es�lyed arra, hogy szeress, legyen egy p�rkapcsolatod..- magyar�zza, mire ism�t fels�rok. Mint der�lt �gb�l vill�mcsap�s, �gy �ri �t a felismer�s- Uruha miatt nem akarod? – egy apr�t b�lintok. – Tudod, Uruha nem akarn�, hogy miatta szomorkodj, im�dta a mosolyodat, szerintem annak �r�lne a legjobban, ha mosolyogn�l, �s boldog lenn�l n�lk�le is. – Kaira emelem a tekintetemet.

- De Kai! Nemsok�ra Halloween! – Ha a f�rfi egy kicsit k�s�bb l�pett volna be ide, akkor egyb�l boldogan fl�rt�ltem volna vele, de �gy, hogy itt a Halloween, ez nem megy.

H�rom teljes �vvel ezel�tt Halloweenkor a hold k�l�n�sen nagy volt, hiszen telihold volt. Akkor m�g j� po�nnak is tal�ltuk Uruh�val, hiszen egy teliholdas �jjelen Haloweenozni igencsak ijeszt�, de pont ez�rt k�l�nleges! Hiszen ilyenkor a f�lelem a l�nyeg!
A haverokkal kital�ltuk, hogy a temet�ben csin�lunk egy amolyan b�tors�gpr�ba f�les�get. B�rcsak ne tett�k volna! A temet� sz�rnyen ijeszt� volt, r�ad�sul az id� is igencsak k�s�re j�rt. Uruh�val mi k�vetkezt�nk a pr�b�n, ketten v�gig kellett menn�nk a temet�n. Mivel � nem volt egy f�l�s ember, �gy gondoltam, semmi baj nem lehet. A temet� kert valahogy ezerszer k�s�rtetiesebbnek hatott a holdf�nyben, hi�ba nem hittem semmi term�szetfeletti l�nyben, de akkor nekem nagyon is �gy t�nt, hogy a s�rok k�z�tt k�s�rtet suhant �t, a halottak lelke visszat�rt, �s �rt�nk j�ttek. �n nem voltam egy b�tor gyerek, m�g a k�s�rteth�zban is mindig f�ltem, �gy szorosan a kedvesembe kapaszkodtam. � persze csak nevetett rajtam.
Mikor m�r a pr�ba fel�n�l j�rtunk, egy gyerek termett el�tt�nk, nevetett, �s elkezdett futni a m�sik ir�nyba. �n idi�ta pedig k�vettem, Uruh�t h�trahagyva.
Ahogy mentem a temet�ben, egy boh�cot pillantottam meg a gyerek mellett, akik egyik pillanatr�l a m�sikra k�d� v�ltak, �s �n egyed�l maradtam a hidegben. Eg�sz �jszaka ott �ltem egy s�ron, csak hajnalban indultam tov�bb, mikor m�r kivil�gosodott. A t�bbiek engem kerestek, �s Uruh�t, akit az �ta a nap �ta nem l�ttam t�bbet �lve. K�t nap m�lva fagyottan tal�lt�k meg, val�sz�n�leg egy farkas t�pte sz�t. Az elk�vetkez� k�t �s f�l �vben sz�rnyen depresszi�s voltam, csak az elm�lt f�l �vben engedtem fel valamennyire.

- Ruki, te is tudod, hogy nem szomorkodhatsz �r�kk�, �s ink�bb h�l�snak kellene lenned, ami�rt t�ged nem t�pett sz�t semmi… - Jobban Kaihoz b�jok �s lenyelem a k�nnyeimet.

–Igazad van…- megt�rl�m az arcomat. – �n most megmosom az arcom, j�? – kimegyek a mosd�ba �s elt�ntetem a s�r�s jeleit. Szerencs�mre, vagy �ppen szerencs�tlens�gemre a titokzatos idegenem is a mosd�ba t�ved.

- J�l vagy? – a szemeimbe n�z, rajtam pedig ism�t �rr� lesz az �rz�s, hogy ismerem.

- Igen, j�l vagyok - a f�rfi k�zelebb hajol hozz�m �s megcs�kol l�gyan. A szemeim kikerekednek, de nem tasz�tom el magamt�l. A cs�kja �des, �s t�nyleg olyan, mintha �reztem volna m�r. Nem cs�kolok vissza, k�ptelen vagyok r�, hiszen �g azt is nehezen tudom felfogni, hogy �lmaim f�rfija engem cs�kol. A csapnak nyom, �s �rzem a teste meleg�t, pont, mint �lmomban. Az ajkai a nyakamra v�ndorolnak l �s megharap. Egy n�ma sikoly hagyja el az ajkaimat. Hirtelen minden els�t�t�l.

A j�k�p� idegen �s �n, gyerekk�nt, egym�s kez�t fogva s�t�lunk egy erd�ben. Az erd� lassacsk�n ritkulni kezd, mi pedig ki�r�nk egy domb tetej�re. Gy�ny�r� kil�t�s t�rul el�nk, mosolyogva szor�tjuk egym�s kez�t �s gy�ny�rk�d�nk a naplement�ben. Nagyon sz�p kil�t�s t�rul el�nk, odalenn p�ld�ul egy kis t� ter�l el, a partja pedig teli van gy�ny�r� vir�gokkal.

- Kyo… lemegy�nk oda? – n�zek a fi�ra. De honnan is tudom a nev�t? � csak b�lint egyet. Lemegy�nk a dombr�l, k�zen fogva futunk a t�hoz, �s meg�llunk a parton. A kisfi�hoz b�jok, majd a gy�ny�r�, v�r�s szemeibe n�zek. – Ugye �r�kk� egy�tt lesz�nk?- v�gigsim�tok az arc�n.

A k�vetkez� k�p, amit l�tok, hogy a fi� a karjaimban fekszik, a teste v�res, �s egy m�sik f�rfi �ll el�tt�nk, aki meglehet�sen hasonl�t Uruh�ra. Kiny�jtja fel�m a kez�t, �n pedig otthagyom az eddig m�g olyan fontosnak hitt fi�t �s a m�sikkal megyek, majd ism�t s�t�ts�g, a szemeim el�tt pedig felt�nik az �jszaka, amikor Uruha meghalt. Az eml�keim arr�l az �jszak�r�l meglehet�sen hom�lyosak �s l�nyegre t�r�ek voltak eddig, ak�rhogy pr�b�ltam r�szletekre visszaeml�kezni, nem ment. Most pedig magam l�tt l�tom, ahogyan a boh�c �s a kisgyerek meg�lik Uruh�t, majd a gy�ny�r� idegen, aki az el�bbi �lomk�pemn�l v�resen fek�dt a karjaimban, lehajol hozz�m, megcs�kol, majd a f�lembe suttog.
- Felejtsd el…- amint ezt kimondja az �lmomban, a szemeim kipattannak, zih�lva �l�k fel a s�t�t szob�ban.
- Takanori! – az idegen n�z r�m, aki annyira tal�n nem is idegen. F�l�nken r� emelem a tekintetemet �s jobban szem�gyre veszem. Agg�dva figyel engem, �s tal�n egy kis f�lelmet tudok leolvasni az arc�r�l.
- Te… Kyonak h�vnak, igaz? – kicsit elgondolkozom. – Mi m�r r�gebbr�l ismerj�k egym�st, igaz? – annyi k�rd�sem van, �s �gy �rzem, nem is kaphatok mindre v�laszt.  A fejem zsong, a nyakam sajog, de valahogy nem f�lek, pedig kellene, hiszen kettesben vagyok egy f�rfivel, akir�l semmit nem tudok, de jelenl�te annyira megnyugtat�, hogy a f�lelem gondolata valahogy fel sem mer�l bennem. Nem sz�lal meg, �gy az � b�mul�sa helyett alkalmam ny�lik arra, hogy megcsod�ljam a szob�t, ahol vagyok. A falak gy�ny�r� v�r�sek,�s egy-egy festm�ny f�gg rajtuk, furcsa, kiss� absztrakt alakokat �br�zolva. A f�gg�ny is �ppen olyan nyomaszt�an v�rv�r�s, mint a falak, az �gy, amin fekszem, fekete kov�csoltvas, ak�rcsak a szob�ban l�v� �sszes b�tor. Az �gynem� is v�r�s-fekete, �s �gy �sszess�g�ben az eg�sz hely egy kicsit f�lelmetes, de m�gis gy�ny�r�, olyan r�giesen modern, de teljesen beleillik a Kyor�l alkotott k�pembe.  K�zelebb j�n hozz�m, v�gigsim�t a mellkasomon, led�nt az �gyra.
- Ugye tudod, hogy b�ntet�st �rdemelsz? – v�szj�sl�an vigyorog r�m. – Elment�l. Otthagyt�l �s megcsalt�l, amikor meg�g�rted, hogy �r�kk� egy�tt lesz�nk! – v�szj�sl�an k�zel�t hozz�m, lefog, �s mire �szbe kapok, a kezeimen m�r egy bilincs d�szeleg, amely kegyetlen�l a h�somba v�g, ahogy megmozd�tom a kezemet. A falon l�v� �r�ra n�zek k�ts�gbeesetten. Pontosan �jf�l van, ez pedig nem sejtet semmi j�t. A testemen �rr� lesz a jgs f�lelem. Az eddig oly’ csod�latosnak tal�lt idegen egyre jobban f�lemet �breszt bennem. A jelenl�te, a szemei, a vigyora, mindene ijeszt�.
- Mit akarsz t�lem? – k�rdezem remeg� hangon. � csak perverzen elvigyorodik �s belekezd a magyar�zatba, Ideje volt m�r, hiszen nem �rtek semmit!

- Tudod, �vekkel ezel�tt, m�g mikor kisgyerek volt�l, kiv�lasztottak, hogy szolg�lj engem, �s amilyen idi�ta vagyok, bel�d szerettem, pedig te m�g csak egy gyermek volt�l, egy �des �s gy�ny�r� gyermek, akin a legf�bb ellens�geim l�tt�k, hogy mennyire sokat jelent nekem, �gy elvettek t�lem. Annak az Uruha gyereknek az apja volt az. Engem s�lyosan megsebes�tettek, �gy nem tudtalak megv�deni, de ez�rt nagy �rat kellett fizetnem, m�ghozz� elvesz�tettelek. Anno a temet�ben �n �s a seg�t�im, n�h�ny boszork�ny v�gezt�nk azzal a szem�ttel. V�gig csak kihaszn�ltak t�ged, hogy majd felhaszn�lhassanak ellenem. – v�gigsim�t az arcomon �s a hajammal kezd j�tszani. – De tudod, �n ezt nem hagyhattam, �s nem is hagyhatom. – felnevet, �gy eg�szen megr�m�tve engem. Semmit nem �rtek, ez t�l sok nekem!

- Ezzel azt akarod mondani, hogy te �lted meg Uruh�t? – kikerekednek a szemeim. – De mi�rt?! – kiab�lok, mire megpofoz. Kikerekedett szemekkel n�zek r�. Lehet, hogy egy elmebeteg j�t�k�nak a r�szese lettem?

- Az el�bb mondtam el. – megforgatja a szemeit. – �s most t�rj�nk r� a l�nyegre. A tested most m�r el�g ahhoz, hogy kib�rja egy v�mp�r szerelm�t. – az ajkaimra hajol �s egy �r�lt, szenved�lyes cs�kban r�szes�t, mire a testem ellazul, nem is f�lek m�r, csak �tadom magam az ajkainak, azoknak a puha, �s �des ajkaknak. M�g soha nem volt ilyen cs�kban r�szem,. A testem minden kis r�sze �rte ki�llt, csak �t akarja mindenem, �rezni akarom, szeretni akarom, k�v�nom! A szemei hirtelen v�r�sen kezdenek izzani,�gy a marad�k ellen�ll�somat is elvesz�tem vele szemben.

- J�l van, j� kisfi� vagy. – megsimogatja az arcom, �n pedig csak pihegek �s �rtetlen�l n�zek r�. Nem �rtem mi�rt, a testem nem engedelmeskedik nekem, olyan vagyok, mint egy baba, egy magatehetetlen, sz�nalmas kis t�rgy. Kyo lassan hozz�m hajol, a nyakamba harap �s sz�vni kezdi, �les fogait a b�r�mbe nyomja �s iszik bel�le, sz�vja a v�remet.
P�r perccel k�s�bb esik le a dolog, hogy � most t�nyleg a v�remet sz�vja, ami sz�rnyen f�jdalmas, �s ezt nem is rejtem el el�le, ord�tok � ki�ltozok, m�g ki nem f�radok.

- V�mp�r… - ny�sz�rg�m.

- Gy�ny�r� a hangod… szeretn�m, hogy ord�ts, �gy, ahogyan csak a torkodon kif�r. Azt szeretn�m, hogy �rezd azt a f�jdalmat, amit �n �reztem, amikor elhagyt�l! – kiab�l r�m- Szeretlek! De tudod, a v�mp�rok szeretete m�s… - teljesen levetk�ztet, v�gigsimogatja a felhev�lt testemet. Az ajkaimat apr� s�hajok hagyj�k el, a sz�vem pedig hevesen dobog. A k�rmeit n�h�ny helyen a testembe nyomja, ezzel felszak�tva a feh�r, v�kony b�r�met. A testemet lassan ellepi a karmazsinv�r�s v�rem, ahogyan a nyakamb�l �s a testemen ejtett apr� sebekb�l is kisziv�rog. Ajkai lassan a f�rfiass�gomra t�vednek, �s kezel�sbe is veszi a tagomat, amely m�r �t k�v�nja egy ideje. Fogalmam sincsen, mikor izgultam fel, s�t, azt sem tudom, hogy mi�ta izgulok ilyen f�jdalmas dolgokra, de jelen esetben m�r nem �n ir�ny�tom a testemet, hanem �.
Egyszer�en, minden el�jel n�lk�l, minden izgat�s �s el�j�t�k n�lk�l hatol a testembe, amire v�laszul csak sik�tani vagyok k�pes. Alapb�l nem vagyok egy k�nny� eset ilyen t�ren, erre m�g meg is kell nehez�tenie a dolgomat! �gy �rzem, hogy sz�tszakadok bel�lr�l. A fenekem sajog, de valamilyen szinten m�g �gy is �lvezem a dolgot. Az ajkait ism�t a nyakamon �rzem meg, lassan viszont az �sszes v�remet kisz�vja, mind egy cseppig megszabad�t t�le, �gy mik�zben mozog bennem, teljesen kih�l�k, � pedig elt�ri p�r csontomat…

Egy s�t�t szob�ban egy apr�cska f�rfi zih�lva �bred fel, �s a kedves�hez b�jik.
- Kyo... olyan rosszat �lmodtam… Semmi �rtelme nem volt. – az id�sebbik mag�hoz �leli, �s megcs�kolja. – Te v�mp�r volt�l, �s meg�lt�l. Ugye nem �ln�l meg soha, �s ugye v�mp�r sem vagy? – az id�sebb csak felnevet rekedtes hangj�n. – ugyan kicsi Rukim, m�g hogy �n v�mp�r? Ne besz�lj h�lyes�geket…- a fiatalabb nyugodtan hajtotta a fej�t �lomra ism�t, mert szeret�je mellette volt. Kyo pedig elvigyorodott, �gy az ablakon kereszt�l besz�r�d� hold sugara megcsillant nagy, hegyes szemfogain.

S�g� 1 hozz�sz�l�s

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.

1

2013.06.02. 18:21 haku16 Nagyon �r�l�k, hogy r�vettelek m�gis k�ld be, �s l�sd, tal�n �rtelme is lesz :D Sok sikert a tov�bbiakban!